Múlt héten úgy gondoltam, kicsit sokat foglalkozom ezen a blogon az emberi kapcsolatok problematikájával. Az összes bejegyzésemből sütnek a saját és a barátaim fájdalmai, és keserű tapasztalatok, ezekből vonom le a mély következtetéseimet, miszerint a világ szar, lehetne jobb, de mindenki lusta hozzá, hogy azzá tegye. Nosza, gondoltam, törjük meg kicsit ezt a vonalat, és írjunk egy cikket végre olyan valamiről, amiben számomra nem lehet hiba. Ami boldoggá tesz, és amiben nem ismerek pardont.

És ez az a szuperképességem, hogy embertelenül jól tudom érezni magam, ha hagyják. Ja nem, bocs, nem is kell hagyni, kérjen engedélyt rá a kis faszom. Csakúgy megteszem. Addig, ameddig jól esik. Néha a barátaim iránti udvariasságból (pl. mert haza akarnak menni) abbahagyom előbb. De alapvetően ilyenkor nem érdekel senki és semmi. Hagyom, hogy a három méteres körzetemet elárassza a túlmozgásom, miközben tompán érzékelek magam körül néhány elkerekedett tekintetet, és pár szájat, ami azt tátogja: "jesszus". Volt már, hogy a végén összeestem (hálistennek egy barát karjaiba), mert a testi korlátaim se mindig határértékek az eufóriámban.

És igen, erre büszkébb vagyok, mint KimKa arra az istentelen nagy valagára. Rengeteg hibám és bajom van, szorongok, félek az emberi kapcsolatoktól, miközben szarrá elemzem őket, nagynak tartom az orrom, néha olyan hisztérikus vagyok, hogy a környezetem a pokolba kíván, a családom is elég diszfunkcionális, és én mégis tudom, hogy kell magamat jól érezni. De ezekről a dolgokról nem írtam ebben a cikkben, mert nem erről szólt. Csakúgy, mint ahogy az életemben is vannak olyan pillanatok, amikor nem adok helyet másnak, mint a szórakozásnak, úgy döntöttem, itt a blogon is kapjon egy helyet, ahol másról nem lesz szó. 

És ezt páran szerintem valahogy úgy értelmezték, hogy én arról beszélek, hogy én tökéletes vagyok, meg milyen menő, mindenki más szar. Valóban volt egy ilyen hangja a dolognak, hiszen látom magam körül a küszködő embereket, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal egy bulihelyen, és én ráadásul zavarba hozom őket. Ettől még persze az élet más területein sokszor vagyok egy mélabús melaszmassza, de az cikk nem erről szólt, hanem arról, hogy pont leszarok mindenkit, aki ezt a viselkedésemet csak egy kicsit is nem tartja normába illőnek, vagy esetleg seggtapira pályázik, miközben én épp el vagyok foglalva az ugrabugrálással. 

És jöttek is a trollok rögtön. Záporoztak rám a kommentek, hogy mekkora szar vagyok, meg sérült, beképzelt és ostoba. Annyi volt, hogy egészen meglepett, és egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy na most tényleg ennyire durva dolgokat írtam volna? Hiszen más bejegyzésekben is beszólok embereknek, ez a hobbim. Miért pont egy ilyen, alapvetően pozitív hangvételű írásra pöccen be mindenki? Hirtelen elkezdtem magam úgy érezni, mint általános iskola alsóban. Nem voltam egy szép kislány, ráadásul különc is, plusz anyám úgy öltöztetett, hogy azt a mai napig nem bocsátottam meg neki. Basztattak is rendesen, minden nap megkaptam, hogy ronda vagyok és hülye, volt, hogy megrugdostak, miközben a tanáraim következetesen szemet hunytak a dolog fölött. És ennek megfelelően egy kis darab szarnak éreztem magam, aki minden áldott nap megaláztatásként élte meg, hogy iskolába kell mennie, és komolyan elgondolkodott azon, hogy érdemes-e élnie. 

Szóval trollok régen is voltak az életemben szép számmal, kis híján ki is csináltak. A kommentektől a múlt héten egy pillanatra visszaköszönt az érzés, amit ők okoztak. De csak egy pillanatra. Utána eszembe jutott, hogy régen nem tudtam magamat ennyire jól érezni, hogy megmentsem magamat vele a trolloktól. Ez a tudat megmentett attól, hogy elszomorodjak, és ismét magamban keressem a hibát. A szupererőm megmentett. 

A képregényekben a szuperhősök gyakran úgy szerzik a szupererejüket, hogy valamibe belehalnak, vagy majdnem belehalnak, vagy valamilyen durva fizikai, lelki trauma útján. Batmant a szülei halála vitte a bűnüldözésbe, Flasht agyoncsapta egy villám, Dr. Manhattant pedig széttépte egy atomkísérlet. És ez tette őket szupererőssé. Na, hát engem ugyanígy tönkretettek gyerekkoromban a társaim. Egyszer régen rossz emberek mindent elkövettek, hogy rosszul érezzem magam. Ma pedig nincs olyan erő, ami megállíthat abban, hogy jól érezzem magam. És annyira fogom jól érezni magam, amennyire mások az ellenkezőjét akarják, és még annál is jobban.

Szóval a kérdésemet, hogy tényleg ennyire kifogásolható dolgokat írtam volna, meg is válaszoltam rögtön. Igen. Annál csúnyábbat, fájóbbat nem lehet írni, mint hogy nézzétek, milyen jó nekem. Az embereknek ez fáj a legjobban. A lelkemnek ez a része támadhatatlan. És amit az emberek erősnek éreznek, abba muszáj belekötniük, mert félelmetes. Azt akarják olvasni az írásaimban, hogy rossz nekem, és ezt írom ki magamból. Ha a hibáimat és a fájdalmaimat mutatom, megbocsátanak. Az emberek nem bírják elviselni azokat a részeidet, amik legyőzhetetlenek. Gyűlölik és rettegik mások erősségeit. És azt bocsátják meg a legnehezebben, ha boldog vagy.

Szóval gyertek. Tépjetek cafatokra. Leszarom. Nem tudtok nekem ártani. Fulladjatok bele a mérgetekbe. Basszátok meg. Kérjen elnézést tőletek a faszom.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd, vagy lájkolj az Arckönyvön!

Köszönöm a figyelmedet.

Képek forrása.

Gondoltam, ideje lenne már valami kis szórakoztató jellegű posztnak is a sok szex, lélekbúvárkodás meg politika közt, úgyhogy úgy döntöttem, írok kicsit arról is, ami feldob.

Mostanában néha eljárok bulizni, hogy ugrabugrálva levezessem az összes túlmozgásomat, miközben mindenki bámul, hogy na ez meg mit szívott. Néha rockra, néha gagyi kilencvenesévek zenékre, néha electroswingre. Ilyenkor általában hajnalig csapatjuk a barátaimmal delíriumos állapotban, aztán átsétálunk a hasadó hajnali égbolt alatt a Margit-hídon, hogy aztán a másnapot elégedetten sajgó izmokkal üldögélve töltsük lassú eszegetéssel és filmnézéssel valamelyikünk lakásán. De természetesen minden buliban vannak bulirontók, akik jobban tennék, ha inkább otthon maradtak volna Barátok köztöt nézni, vagy egyszerűen csak nyalogatni a sebeiket...

Lássuk, mit kell tenni hozzá, hogy ne minket kívánjanak a pokolba(vagy legalábbis haza) bulizó társaink!

 #1 Ne szégyelld a mozdulataidat. Mindenki bénán táncol, valószínűleg te is, de tökmindegy, mert senki nem születik Travoltának. Legyen merszed megőrülni, hisz azért jöttél!

#2 Ebből adódóan ahol más táncolni szeretne, ott nem állunk, mint fasz a lakodalomban. Ha eljöttél bulizni, akkor két választásod van: vagy átadod magad a zenének, és együtt mozogsz a tömeggel, vagy akadályozó tényező leszel, és az nem túl szórakoztató se neked, sem másoknak.

#3 A jelmezes buli nem azt jelenti, hogy nevetségessé kell tenned magad. Csak azt, hogy ha jelmez nélkül jössz, mélységesen elítélünk.

#4 Agressziót levezetni kick box edzésre járj, ne bulihelyekre. Ha rutinszerűen azért jössz buliba, hogy lökdösődj, akkor számíthatsz rá, hogy valaki (khmkhm, fél év cselgáncs elsőben) úgy elgáncsol, hogy csakúgy nyekkensz.

#5 Fiúknak: ha nem nézek rád, akkor tutira nem érdekelsz. Ha már 10 perce szerencsétlenkedsz azzal, hogy próbálod minél közelebb rázni hozzám a segged, hogy legalább kívülről úgy nézzen ki, mintha veled táncolnék, akkor 9 perce csak magadat teszed nevetségessé.

#6 Ha neadjúristen mégis táncoltam veled, nem jelenti azt, hogy mostantól a tiéd vagyok. A legbénább, mikor egy számot táncolok valakivel, aztán egész este vakarhatom magamról. Az, hogy táncolt veled valaki, nem jelenti azt, hogy most végre be is csajozol. Lépj tovább.

#7 Ha ismerkedni akarsz, akkor leszel szíves szemezéssel kezdeni és minimum megvárni, amíg rád mosolygok. Ha se szó, se beszéd átkarolod egy lány derekát, akkor nem macsó leszel, csak egy bunkó pöcs, aki azt hiszi, csajozni stipistopi alapon szokás.

#8 A ruhatár arra van, hogy használd. Bevásárlótáskával a hónod alatt ne próbálj meg táncikálni. Egyrészt, mert nevetséges, másrészt, mert ha fejbe vágsz vele mást, esetleg ő is hozzád vágja azt a böhömnagy nyuggerszatyrot. Hordj partitáskát vagy övtáskát.

#9 Ide az emberek azért jönnek, hogy jól érezzék magukat. A világfájdalmadat légyszi, hagyd otthon. Képzeld, nekünk is vannak problémáink, de mi tudjuk, hol a helye: otthon hagytuk a fürdőszobatükör alatt, és nem azt kentük az arcunkra partysmink gyanánt.

#10 Igen, én azért jöttem ide, hogy tomboljak, ugráljak és az izzadtságomban tocsogva rázzam a hajam hajnalig. Ha ez neked sok, akkor valószínűleg nem ismerted még fel, hogy egy otthon punnyadó mimóza vagy. Nézz szembe vele, én biztos nem fogok elnézést kérni tőled, amiért jól érzem magam.

Ha tetszett a poszt, lájkold, oszd, lájkolj Facebookon!

Gifek forrása.

Lányok számára érdekes poszt következik. A cím nem csalás, nem ámítás, itt most kőkeményen arról lesz szó, hogy a csúnya fiúk mennyire királyak tudnak lenni. És nem, nem fogok finomkodni, hogy "a nem túl szép fiúk", leírom kereken: csúnyák. Vállaljuk fel, és legyünk rá büszkék!

Ahhoz azonban, hogy elmondhassam, miért is olyan királyak ők, először definiálnom kell a szépfiút. Nem, nem a szép fiút, hanem a szépfiút. A szép fiú csak egy srác, aki mellesleg szép. A szépfiú pedig olyan valaki, aki elsősorban szép, lényét ez határozza meg. Mellesleg lehetnek értékei is, de ezek az értékek nem határozzák meg a személyiségét. Úgyhogy akkor most nyelvészkedjünk kicsit:

Nem szeretném, ha az a vád érne, hogy általánosítok, ezért szeretném jó előre tisztázni: a fiúk szépségének mértékét a csúnyafiútól a szépfiúig terjedő skálán lehet osztályozni. Én most ennek a skálának a két pontját szeretném szembeállítani egymással: a prototipikus szépfiút és a csúnyafiút. A csúnya fiúkkal és szép fiúkkal nem fogok foglalkozni; mert kívül esnek ezen a skálán, illetve tekintve, hogy ez egy rövid, szórakoztatónak szánt bejegyzés lesz, a két pont közötti átmeneteket sem fogom taglalni. Tudatában vagyok tehát, hogy ezen a két típuson kívül más is létezik; mindössze szempontokat szeretnék adni lányoknak a partnerkereséshez.

Most elsősorban a szexuális készségeket szeretném taglalni. Általánosan elfogadott nézet, hogy a szépfiúk sok nőt megkapnak, ebből adódóan nyilván többet tudnak arról, hogy kell egy nőt kielégíteni. Nos, ez egyáltalán nem igaz. A férfinál elsősorban minden az egóról szól, a szex is. A szépfiú esetében az egót magasfényű viasszal lepolírozó mozzanat az, hogy mikor megkapja az adott heti punciadagját, olyankor ő csak ismét bebizonyítja magának, hogy ő micsoda macsó. Valami ilyesmi járhat a fejében: "Na tessék, ma este is akadt egy punci nekem, mert ilyen vonzó vagyok. Nekem mindig lesz kit megdugni, nem kell ezen aggódni. Király vagyok és nekem ez mindig jár." Pont a legkevésbé sem érdekli, hogy neked mennyire jó; abban a pillanatban bizonyosodik meg róla, hogy a világ rendje a helyén van, mikor a makkja áthaladt a szeméremnyílásodon.  Emiatt néha még azzal sem foglalkozik mélyebben, hogy hogyan lehet jobb neki, viszonylag gyorsan elmegy. És valószínűleg te sem gondolod végig, hogy a srác nem teljesített annyira jól, mert majd összepisiled magad attól, hogy milyen szép. Durvább esetben pedig ezek a srácok azt sem tudják, mire jó a csikló, nyalásban bénák, de ők azok, akik elvárják, hogy leszopd őket. Egyszer megkérdeztem egy ilyen sráctól, hogy "Nem mondták még, hogy durva vagy?" A válasz az volt: "De, nekem szokták mondani, hogy fáj." És vállat vont. Ennyi. Minden héten mással, és egyiktől sem kérdezzük meg, mi a jó neki; ez a szépfiú. 

 A csúnyafiú viszont nem nagyon tudja az egóját azzal a gondolattal etetni, hogy de jó, mennyi punci áll neki rendelkezésre. Mert senki nem akar elmenni vele a két szép szeméért! Neki már akkor meggyűlik a baja a csajozással, mikor megszólít egy lányt. Ezenfelül az ismerkedési szakaszban muszáj értékeket felmutatnia, hogy valamit akarj tőle, ezért az évek alatt dolgozott a személyiségén is: a csúnya fiúkban általában van spiritusz, vagy előbb-utóbb szereznek. És amikor végre megkapnak valakit, ők is szeretnék istenkirálynak érezni magukat. Ezt úgy tudják elérni, hogy először is felteszik a kérdést: hogy lehet jobb a partneremnek? "Mondd el, mit szeretsz." Ha alkalma van rá, kísérletezik. Kényeztet. És mikor a tested beleolvad a karjaiba, minden tagod reszket, ujjbegyeid mohón tapogatózva keresik a testének minden egyes négyzetcentiméterét, és a mámortól ívbe hajlik a hátad, akkor ő is részesül az ebben az esetben tökéletesen megérdemelt gondolatban, hogy "Úristen, de király vagyok." És valóban az is.
És ez általában be is jön: magam és a barátnők tapasztalataiból kiindulva általánosan elmondható, hogy minél szebb volt egy fiú, és ezzel együtt minél inkább szépfiú-attitűdöket tanúsított, annál rosszabb volt az ágyban, és minél csúnyább volt a srác, annál jobban teljesített.

Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szépség és a csúnyaság is relatív. A csúnyaság - csakúgy, mint a szépség - elsősorban a környezetünk által bennünk kialakított érzés, és az ennek megfelelő viselkedés kombinációja. Számomra a szépség nem több, mint a gyönyörködés drogja, és igazság szerint másra nem is nagyon jó. Önmagában a szépség egy meglehetősen haszontalan dolog.

Ezentúl persze bárki lehet hülye az ágyon kívül, ez önmagában nem garantál semmit. Nem tündérmesében élünk, nem arról beszélek most, hogy ők hogy szeretnek egy párkapcsolatban. Nagyon örülünk, ha valaki megtalálta a privát tündérmeséjét, de addig is, érezzük magunkat jól, és ahhoz elsősorban sok jó embert kell találni.

Úgyhogy szépfiúk, vegyetek vissza az arcotokból, csúnya fiúk, legyetek büszkén csúnyafiúk! Csináljatok #nofilter szelfiket, fejlesszétek tovább önmagatokat, mert jó az irány! És lányok, néha gondolkozzatok el azon, hogy most tényleg kell-e az a nagymenő csillogó szemű izmos srác, amelyik olyan hanyag eleganciával fújja ki a cigifüstöt, vagy inkább csak szeretnétek jól érezni magatokat.

Ha érdekesnek találtad a posztot, szólj hozzá, lájkold, oszd, vagy lájkolj Facebookon!

Köszönöm a figyelmet.

Kép forrása.

A szépség a kiszabadult babahaj. A szépség a szőke végű szempilla. A szépség a pihés szemöldök. A hunyorgó ránc. A sűrű szemöldök. A nyersen vágott hajvég.  A szépség a pírfoltocska. A heg. Az apró láb. A szögegyenes vízeséshaj. Az erős kéz. Az íriszedet átütő fénysugár. A szeplő az ajkak peremén. A lángvörös haj. A vékony nyári ruhát átdöfő mellbimbó. A tusfekete haj. A tetoválás a keresztcsonton. A lélegző bordák. A megfeszülő izom. Az egymásba hajló szeméremajkak. A szépség tökéletlen. A szépség szeszélyes. A szépség kihívó. A szépség öntudatlan. A szépség reklám. A szépség nagykövet. Ha a szépség is úgy akarja. A szépség öncélú. A szépség önmagért való. A szépség fétis. A szépség haszontalan. A szépség csodálatos. A szépség tűnékeny. A szépséget el kell kapni. A szépség értelmezhetetlen. A szépséget nézni kell. A szépség felejhetetlen. A szépség nem intelligens. A szépséget ne kérdezd. A szépség ok nélküli. A szépség nonszensz.

Kép forrása.

Nem hagytál időt megkívánnom érintésedet.

Utasítva próbáltál kérni.

És megvágtad magad velem.

Nem voltál bölcs.

Ne érints meg.

Ne szólj hozzám.

Légy most te az okosabb.

Hagyj léteznem.

Lélegeznem.

Engem.

Magamat.

Kép forrása.