Igen, ismét egy bejegyzés a szexről. Néha elgondolkodom, pontosan miért is vált a szexualitás ennyire meghatározó témává az írásaimban.
Nem csak azért, mert sok problémával szembesültem e téren... Azt hiszem, azért is, mert 25 éves vagyok, és most már el merem mondani, hogy szerintem nagyjából mostanra értem meg a dologra igazán, annak ellenére, hogy 18 éves korom óta vagyok szexuálisan aktív.
Mostanra tudom eldönteni, hogy mi az, amit én, Szárnyasi Blanka várok a szextől úgy általában. Végre meg tudom fogalmazni, hogy szerintem a szex erre és erre tök jó eszköz, arra és arra meg nem, ezt engedem, azt nem, ezt csinálom, azt nem, ez érdekel, az nem. Későn érő lennék? Valamennyire biztosan.
De nem hiszem, hogy ennek a késői kibontakozásnak csak az lenne az oka, hogy ilyen típus vagyok. Aki már olvasta a korábbi cikkeimet a témában, az már tudja, hogy Blanka most megint a prüdériát, meg a hiányos szexuális nevelést fogja szidni és nem is fog csalódni bennem: igen, megint erről lesz szó.
De először is álljon itt a videó, amit látva ismét annyira felizzott bennem a prüdéria iránti gyűlölet, hogy leültem írni:
Első körben nagyon tetszett ez a videó. Elgondolkodtam rajta, hogy egyes férfiak 30 éves korukban sem tudják ezeket az alaptechnikákat, és mennyit tanulhat ebből valaki, aki még épp, hogy csak rácsodálkozik a témára. Arra gondoltam, hogy ez a videó roppant szórakoztató és ráadásul még csak nem is pornográf, így ezt akár 14 éves gyerekeknek is meg lehetne mutatni a szexuális felvilágosító órákon. Milyen jól szórakoznának, miközben fontos dolgokat tanulnak meg. És legfőképpen arra gondoltam, hogy te jó ég, hogy valószínűleg mennyire nem tudják az éppen pubertáskorba érő gyerekek, hogy a szex ennyire sok rétegű dolog.
Miért is olyan nagy baj ez? Két okból is. Először, mert csak annyiról tájékoztatják őket nagy vonalakban, hogy mit jelent egy szexuális aktus (mint írtam korábban:"a fütyit berakjuk a punciba,és akkor jó"), és sok esetben a dugással kezdenek rögtön. Utána meg próbálják megbeszélni egymás közt, hogyan lehetne jobb, mert azt hiszik, ez a lényeg, de a dolog már régen el van baszva, szó szerint, mert fontos lépcsőket ugrottak át.
Te jó ég, mennyit bénáztunk az első barátommal! És nem arról beszélek, hogy nem hagytunk neki időt; hagytunk neki fél évet, mire lefeküdtünk egymással. De mindenfajta szexuális játékunk arra ment ki, hogy majd szeretnénk az aktust is, és ez rontotta el az egészet. Az osztályomban is ez volt az általános: amint egy lány először szerelmes lett, erre készült gondolatban. Hogy elveszítse a szüzességét. Hogy majd vele, mert őt szeretem, őt választottam. És meg is tettük, és mind boldogok voltunk a romantikus gondolattal, hogy de jó, hogy olyannal történt, akibe szerelmesek vagyunk.
De utólag úgy gondolom, nem jól tettük. Pontosabban, hogy csinálhattuk volna szebben. Mert ha valaki részletesen tájékoztat róla, hogy milyen ezer más módja van az örömszerzésnek, akkor talán nem dugtunk volna ész nélkül. Igen, azt mondom, hogy 16-17-18 évesen, ész nélkül csináltuk! Ha valaki hozzáértő akkor tájékoztat a lehetőségekről, szerintem 20-21 évesen veszítem el a szüzességem, mert lefoglalt volna a kreatív örömszerzés felfedezése. De ilyenekről ugyebár nem beszélünk a gyereknek, mert védjük az ártatlanságát, amíg lehet, csak olyan kevés információt adunk ki, amennyit muszáj. Hogy arról beszélni a serdülő kölyöknek, hogy figyi, van kezed is, ajkad, nyelved, amit így meg úgy használhatsz... Jujj, nemnem! Ilyen sokat nem mondhatunk neki!
Na, szerintem ez a gyerek teljes semmibe vétele. Nem feltételezni róla, hogy ésszel dönt. Ha nem hagyjuk meg neki a lehetőségét, tényleg nem is fog soha ésszel mérlegelni. A gyerek attól lesz bölcsebb, ha lehetőségeket mutatunk neki, és abból választhat. Nézd, így is lehet. Meg így is. Én így szeretem, mert ezért és ezért. Te mit gondolsz?
És visszatérve gimibe: Emlékszem arra a lányra, akinek azért ment tönkre az első kapcsolata az első szerelmével, mert a fiú valami miatt sehogysem tudta beleerőltetni a fütykösét a puncijába. Gondolom, rágörcsölt a lány, vagy valami hasonló probléma lehetett, és nem értették, hogy most akkor ők nem kompatibilisek, vagy mi. Pedig nagyon szerette.
És emlékszem, hogy volt egy-két furcsa lány, akik évekig nem feküdtek le a barátjukkal. Egyszer megkérdeztem egy ilyen csodabogarat, hogy miért, a válasz az volt: hát mert megpróbáltuk, de nem volt jó, úgyhogy mást csinálunk. Ennyi. Ez akkor roppant titokzatosan hangzott, nem tudtam a tinifejemmel elképzelni, hogy működhet évek óta egy párkapcsolat így, de mivel nem értettem, ráhagytam. Utólag viszont nagyon irigylem ezt a lányt: neki valószínűleg sokkal több élvezet jutott, mint nekünk, és volt ideje mindent átgondolni.
És mennyivel jobb dolgom lehetett volna nekem is, ha rendesen felvilágosítottak volna minden lehetőségről. Talán jobban választom meg az időt, a partnert, a módot... És talán nem 25 évesen, az elkövetett sorozatos hibákból vonnám le a következtetéseket arra vonatkozóan, hogy tulajdonképpen mi a jó nekem.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd, vagy lájkold a Facebook-oldalam!
Köszönöm, hogy elolvastál. :)
Képek forrása.
