Sokat írtam arról, hogy szexkultúra Magyarországon nem nagyon van, vagy legalábbis elvétve lehet vele találkozni. Nincsenek kialakult rituáléi az ismerkedésnek, és ha az ember lánya szexelni szeretne egy jót csakúgy buliból, akkor többnyire talál hozzá embert, csak baromira nem lesz buli, mert az dívik, hogy a magát könnyen odaadó nőt még az is megveti, akinek szétrakja a lábát. Szeretném kicsit bővebben kifejteni, hogy miért tartom én ezt ilyen fontosnak, hogy ennyit szajkózzam.
Előszöris, a szex egy olyan dolog, ami az élet legfelemelőbb élményei közé tartozhat. Ha nem csinálják jól, akkor viszont nem egyszerűen élvezeti értékét nem tudja betölteni, hanem komoly stresszforrás, mély szorongások melegágya is lehet.
Másodszor: a tájékozatlanság sokszor szül félreértéseket, a félreértés konfliktusokat, a konfliktusról meg hadd ne oktassak már ki senkit, miért az egyik legmocsokabb idegméreg.
Harmadszor pedig, ez a női emancipáció férfi-női egyenjogúság téma egyre jobban foglalkoztat. Mivel így húszas éveim közepére lassan kezdek ráébredni, hogy a szocializációmnak milyen nagy részét határozták meg a két nem közti különbségek, egyre inkább úgy gondolom, hogy a férfi és nő közti látszólagos vagy valós konfliktusok egyik szülője az egymás testével kapcsolatos tájékozatlanság.
Kedves férfiak, ti nem értetek minket. És miért nem? Elsősorban az országban(világban?) uralkodó prüdériát okolom érte, és ennek minden következményét. Mondják, hogy a nők bonyolultak, a férfiak az egyszerű észjárású nőket szeretik, olyan meg nem nagyon van. Pedig ha egy kicsit mélyrehatóbban foglalkoznánk ezzel a kérdéssel: a tanárok, vagy anyukák-apukák mernének nyíltan, jó kedvvel, bőséggel beszélni erről a dologról a gyerekeikkel (még inkább: apák a lányaikkal és anyák a fiaikkal), akkor talán megértenék a férfiak, hogy nem mi vagyunk bonyolultak, hanem a testünk. Az amúgy egyszerű észjárásunk csak ennek a bonyolult testnek a szeszélyességét próbálja követni, ahogy ti is próbáljátok követni. Annyi a különbség, hogy mi nem stresszelünk ezen, mert jó régen elfogadtuk, hogy ez nem egy 1x1=1-típusú egyenlet.
A fiúk viszont nagyon is sokat görcsölnek rajta, hogy mért nem vagyunk mi ilyen egyszeregyek. Pedig pofonegyszerű lenne: ha ehhez a gondolathoz már tizen-egynéhány évesen elkezdenénk szoktatni a fiúkat, de neeeem, úristen, nehogymár ilyen témákról beszéljünk a gyerekkel 14 éves kora előtt. Amely korban egyébként a gyerekek többsége már rég egy könyvtárnyi hülyeséget szívott magába a szexszel kapcsolatban rossz forrásokból, amiket aztán igencsak nehéz kigyomlálni. Nem mintha bárki megpróbálná.
A testet nem lehet elválasztani a lélektől, erős kötőszövettel vannak egymásra nőve. És hát a női test az bonyolult. Lágy szövetek, idegszálak csoportosulásai olyan szeszélyes terepet hoznak létre, akár egy aknamező. Így aztán lehet, hogy amit öt percig csinálsz, az csodálatos, de a hatodik percben már nem. Lehet, hogy itt jó, de három milliméterrel arrébb már nem. Lehet, hogy azt gondolod, itt és itt vagyok a legérzékenyebb, de valójában ott semmit sem érzek, azért tűnik csak úgy, mert ezért és ezért. Nagyokat nyögök? Biztos azért, mert élvezem. Gondolod te. A női testnek minden négyzetcentimétere egyszerre lehet gyönyör és fájdalomforrás. És itt az egyik legfontosabb különbség. Az érzékenység. Hogy pontosan tudom, hogy mennyire ritka az olyan férfi, aki tudja, hogyan kell hozzáérni egy nőhöz, így aztán félek tőlük, mert nem akarok magamnak jobb esetben kellemetlen élményeket, rosszabb esetben borzalmas élményeket. Szépek azok az izmok, igen... de fél kézzel kettétörhetsz velük.
Persze közben lehet, hogy majd' meghalok a szexért, mert a libidóm megint a bolondját járatja velem, ki tudja, talán a héten már harmadszor, én magam se bírom idegekkel, és ordít rólam, hogy kefélnék, de ha hozzám érsz, a kezedre csapok, mert félek tőled. És ez aztán fincsi kis sértődésekhez vezet, hogy miért viselkedünk egyszer úgy, egyszer így, megkapjuk a hisztis ribanc, meg a szűzkurva jelzőt, vagy ha nem a testünket, hanem az érzéseinket védjük/kockáztatjuk hasonló módon, akkor, hogy játszadozunk. Pedig egyszerűen csak ismerjük magunkat és tudjuk, mennyire tud fájni. Lelkileg és fizikailag. Valahányszor engedjük valakinek, hogy megérintsen, a bőrünket visszük vásárra. Nem tudhatjuk, ki vagy, mit akarsz és főleg, hogyan. Lehet, hogy a mennyekbe akarsz juttatni, de szándékosan, vagy önhibádon kívül pokolra küldesz. Nagyjából ez a női szemszög.
Van ez a mondás - nemrég belefutottam valahol -, hogy egy internetes társkeresőn a férfiak attól félnek, hogy a másik kövér. A nők meg attól, hogy sorozatgyilkos. Na, ez teljesen igaz, csak nem kell hozzá internetes társkeresés. Szerintem a férfiaknak lövése sincs róla, hogy mennyire félünk. Ti kockáztatjátok a visszautasítást, mi az esetleges abúziót. Nem mindegy.
Annyira jó lenne, ha ezeket a dolgokat értenék az emberek, férfiak és nők egyaránt. Akkor talán tényleg jól éreznénk magunkat. Mennyivel kevesebb frusztrált ember lenne. A szabadságunkat szélesíthetnénk ki, ha az emberek kinyitnák a szájukat és beszélnének, de egy felnőtt társaságban is, ha szóba kerül a szex, vagy elhülyéskedik, vagy közhelypufogtatás lesz belőle, amitől senki nem lesz okosabb. És nézzenek oda, az az általános köztudat, hogy ha elindulsz bele az éjszakába, és urambocsá' szexelni akarsz, akkor szinte borítékolhatóan pocsék élményre számíthatsz, ja és amúgy meg megérdemled, mert egy ribanc vagy. De közben a harag azért mindig ott van, amiért nem kaptad meg a husit. Ellentmondásos? Pontosan. Nagyjából nulla szinten van benne a kultúránkban az empátia, és hogy kérdezzünk. És ahogy az az öngerjesztő folyamatoknál lenni szokott, emiatt az ilyen téren kulturáltabb emberek kimaradnak az ilyesmiből, a szexet feszültséglevezetésre és egópolírozásra használók meg elárasztják az éjszakát, normális félelemérzettel rendelkező nő meg marad a biztonságos kis párkapcsolatában vagy a szexmentes szinglilétében, minthogy elmenjen veled. És elterjed, hogy az alkalmi szex szar dolog, meg "nem rendes lánynak való". Pedig alapvetően nem kéne szarnak lennie. Mi tesszük azzá, közösen. Csak ki kéne nyitni a szánkat meg a fülünket. Működhetne, élhetnénk abban a fenemód szexuálisan szabad társadalomban, aminek hisszük magunkat, de távol állunk tőle. Érthetnénk egymást. De prűdek vagyunk.
Ha tetszett a poszt, oszd meg iziben, vagy lájkolj Facebookon!
