Korábbi bejegyzésemben már kikeltem magamból a vitakultúra hiányát illetően, most mélyebbre ásnék a kérdésben.

Eddig azt tartottam magamról, hogy nem vagyok az a politizálós fajta, mostanában valahogy mégis sikerült pár, ha nem is direkten politizáló, de erősen politikai töltetű bejegyzést írnom. Engem is elért a végzet, ahogy a politológus barátaim(mert nekem azok is vannak) mondják: a politikáról nem lehet nem beszélni, mert az a kis köcsög mindenbe beleszól. Így előbb vagy utóbb nekem is érintenem kellett.

Bár továbbra is igyekszem távol maradni a sűrűjétől. Én nem szeretem mindenkinek megmondani, mit és hogyan kéne csinálnia, mert elfogadom azt, hogy nem értek mindenhez. Hátralépve  próbálok szemlélni, és azt véleményezni, amiről biztosan tudok nyilatkozni. A lényeget csak úgy tudom megfogni, ha nem veszek el a részletekben, és azzal foglalkozom, amit egyértelműen látok.

Épp ezért a pedagógus tiltakozás részleteibe is csak annyira látok bele, mint egy valaha volt diák, akit tanítottak egyszer, fölülről nem látom, ezért nem is kezdek el mindenfélét javasolni. Azt látom, hogy oltári nagy gáz van. És ezen belül - mivel nyelvész volnék - amit egyértelműen érzékelek, az a kommunikáció, még pontosabban a kormány sajtókommunikációja.

Na, hát az kataszrofális. Úgy gondolom, hogy a politikában különösen fontos lenne, hogy tisztán kommunikáljunk. Értem ez alatt azt, hogy ha kérdeznek, tessék a kérdésre válaszolni, és ne másról beszélni, ne csúsztassunk, és ha hibáztunk, vállaljuk fel és álljunk bele! Könyörgöm, a parlament nem a gimi alsó!

Amin most elszakadt a cérna nálam, az Lázár Jánosnak a tiltakozó pedagógusokhoz intézett nyilatkozata volt, miszerint ne zsarolják a gyerekekkel a kormányt, mert az nem tisztességes. Na, ez a kijelentés annyira szoros önreflexió, hogy az már csomó. Ezzel a mondatával máris a tanárok zsarolására használta fel a tanulókat. Lázár beijedt, mert egy olyan csoport jött ki a béketűrésből, akiknek a szava már jóhogynem szent a kérdésben. Akiket kihozni a sodrukból már tényleg vérciki. És ha ilyen cinkes a helyzet, kézenfekvő megfenyegetni a másikat: Vigyázz a szádra, mert te leszel a zsarnok!

Egy ország tanári gárdájára azt mondani, hogy csak a jobb fizetést akarnak kizsarolni a gyerekek érdekeivel, olyan nevetséges vádaskodás, hogy egy féltéglát érdemelne. Arcba. Gondolom, ismerik páran azt a magyar  weboldalt, ami az érvelési hibákat gyűjtötte össze közérthetően, példákkal. Tudjátok, az agyas hozzászólók a kommentvitákban ezeket szokták linkelgetni az ilyen lázárjánosoknak... Na, ha a politikusaink megszólalásai alatt kommentszekció lenne, azt biztosan  telelinkelnék ilyenekkel, és ez ultragáz.

Elég szomorú, hogy ezeket külön le kell írnom, szükségét érzem, hogy elmagyarázzam. Foglalkozhatnék azzal, hogy alulfizetettek a tanárok, hogy nincs kréta, hogy hülyeségekkel tömik a gyerekek fejét, de nekem az egész ügyből ez szúr szemet. Mert az, hogy egy politikus egy állítás kimondásával egyben az állításával ellentétesen cselekszik is, az olyan ijesztő intőjel, hogy nem tudok mellette elmenni szó nélkül. Ez olyan dolog, amihez hozzá tudok szólni, harapok érte, ami miatt kardot rántok és eget rengető csatakiáltással szállok harcba.

Mert egy olyan országban, ahol a politikus nem hajlandó tisztán kommunikálni, olyan baj van, ami már túlmutat kréták hiányán, alulfizetett közalkalmazottakon és fáradt gyerekeken. Ez egy óriási, láthatatlan szakadékot láttat meg nép és kormánya közt, ami belülről betegíti meg az egész intézményt. Minden tiltakozás, tüntetés, javaslat csak tüneti kezelése a gondoknak. A probléma nem a konkrét intézkedésekben keresendő, hanem abban, hogy nincs bemenet.

Nincs bemenet, vagyis nincs kommunikáció. Csak látszólagos. Lefordítom magyarra: annyira megyünk a kormányunkkal, ha szólunk hozzá, mintha egy kómás beteghez beszélnénk. Csak ez a kómás beteg mozog, jár-kel, és cselekszik. Ez itt a gond. És nekünk, akik közölni szeretnénk a problémáinkat az illetékesekkel, marad a kérdés, hogy most mihez kezdjünk. Mert válasz nem érkezik.

Köszönöm a figyelmet.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg, és/vagy lájkold a blog facebook-oldalát! https://www.facebook.com/szarnyasiblanka/?fref=ts