Van ez a dolog, tudod, szerelemnek hívják. Nem tudod, mi az pontosan, és hogy működik, de azt mondják, csodálatos. Meg akartad találni mindenáron. Megjártad érte hetedhét országot, levágtad érte a hétfejű sárkány mind a hét fejét. És végül megtaláltad. De jaj, mi lesz, ha elveszíted? Mi lesz, ha elmúlik ez az érzés? Rettegsz, hogy akkor mi lesz veled?
Nyugi legyen. Kurvára el fog múlni! Semmi nem tart örökké. Mégis mit gondolsz, meddig képes az emberi szervezet egy ilyen mértékig felfokozott hormonális állapotot tolerálni? Legfeljebb pár évig. Ez a szomorú igazság. Nem az a kérdés, hogy vajon mindig szerelmes leszel-e. Az a kérdés, hogy tudsz-e szeretni.
Szerelembe esni mindenki tud, nem nagy kunszt, minden gyereknek ez az első nagy balesete, ami életében történik vele, de szeretni tudni kell. Tanulni, ismételni és gyakorolni! Te tudod, hogy ez mit jelent? Vagy legalább sejted? És gyakoroltad? Mert ez olyan dolog, amiben gyakorlat teszi a mestert! Hogy ez nem egzakt tudomány, a szívnek nem lehet parancsolni? Mi van? Brazil szappanopera-idézet gyűjteményt vársz tőlem? Azt lesheted.
Szóval a szerelem előbb vagy utóbb, de véget ér. Előbb fokozatosan hozzászoksz az endorfinhoz, majd szépen kiürül a szervezetedből.
Az emberek meg ott állnak a két éves kapcsolatuk vagy a hét éves házasságuk kellős közepén, és nem értik, hogy ez most mit jelent. Akkor... akkor ez most azt jelenti, hogy vége? Hogy folytassam ezek után? Pániküzemmód!!!
És ezen bukik el a legtöbb kapcsolat. Azon a sokkon, hogy nem tudják hova tenni, hogy véget ért a nagy szenvedély. Ha nem voltál elég felnőtt ahhoz, hogy tudd, mit jelent szeretni, és az üzemanyag kifogyása után nem érzel magadban elég erőt, hogy pedálozz, mert nem tudod, hogyan kell, akkor rábaszcsi van. Már százszor leírtam szerintem, hogy szeretni nem egy érzés, hanem egy tevékenység. Odafigyelés. Mikor nincs kedved hozzá, akkor is olyan kedvességeket mondani, amiktől a másik elmosolyodik, visszaadva ezzel a kedvedet. 
Örök körforgás, örök adok-kapok.
Vannak párok, akik ezt az átállást krízis formájában élik meg, akkor tanulják meg, hogy van élet a szerelem után, és utána folytatják együttlétüket még jó sokáig. Ritka. Vannak, akiknek olyan jól megy és annyira összeszoktak, hogy meg se érzik ezt az átállást. Még ritkább. És vannak, akik szétmennek ilyenkor. Ez a leggyakoribb. Van, akinél hamar véget ér ez a szerelmi szakasz, de ettől még nem lesz szívtelenebb, mint bárki más. Csak tudni kell tovább szeretni a másikat.
Ennyike. Bocs a csöpögésért, már érzem, hogy folyik le a monitorról, legközelebb több explicit tartalom lesz, ígérem.
Ha tetszett, oszd, vagy lájkolj.
