Az a helyzet, amint az eddigi posztokból is szépen kezd kirajzolódni, hogy a szarkazmus a kenyerem. Rettenetesen fel tud baszni az emberi hülyeség.
Amikor valaki további hozzáadott hülyeséggel próbálja takargatni a nemtudását.
Vagy egyszerűen bullshittel akar megetetni, amikor én mondjuk csak egy melegszendvicset kértem.
Vagy magából kiindulva alapbeállításnak gondolja nálam is a hülyeséget.
A szarkazmus remek önvédelmi fegyver.
Mivel az élet egy kibaszott aknamező, ezért én a nap minden percében szarkazmussal élek. Ezért sokan utálnak. Emiatt minden éjjel álomba sírom magam.
Mások ezért szeretnek.
De mi a szarkazmus nálam? Én úgy vettem észre, hogy legtöbben, mint ahogy én is, gyűjtőnévként használják a cizinmusra, az iróniára és magára a szarkazmusra. A három viselkedésforma nem ugyanaz, de mivel gyakran együtt járnak, és átfedések vannak köztük, összefoglaló néven szarkasztikus karakternek tartjuk azt a személyt, aki ezeket az attitűdöket tanúsítja.
Nem akarok most etimológiai fejtegetésbe bocsátkozni(nyelvész végzettségel hajlamos vagyok erre), hogy melyik kifejezés mit jelent, ma csak szórakoztatni akarok, ezért összeszedtem most pár interneten (is) terjengő humoros definíciót:
A szarkazmus az a képesség, amivel hülyéket inzultálhatsz anélkül, hogy észrevennék.
Egy barátom szerint a szarkazmus az a nyelvi eszköz, amivel úgy küldhetsz el valakit a picsába, hogy várja, hogy indulhasson.
A szarkazmus az emberi agy természetes védekezése az alacsonyabb intelligenciával szemben.
A szarkazmus támadásra felhasznált irónia.
A szarkazmus eszköz önmagad szórakoztatására, amikor mindenki hülye körülötted.
A saját definícióm: a szarkazmus az egyetlen hatékony önvédelmi eszköz az öngyilkossággal szemben. Elvégre, ha már úgy érzem, minden és mindenki ellenem fordult, de még el tudom magam szórakoztatni, addig még van értelme élnem.
