Lányok számára érdekes poszt következik. A cím nem csalás, nem ámítás, itt most kőkeményen arról lesz szó, hogy a csúnya fiúk mennyire királyak tudnak lenni. És nem, nem fogok finomkodni, hogy "a nem túl szép fiúk", leírom kereken: csúnyák. Vállaljuk fel, és legyünk rá büszkék!
Ahhoz azonban, hogy elmondhassam, miért is olyan királyak ők, először definiálnom kell a szépfiút. Nem, nem a szép fiút, hanem a szépfiút. A szép fiú csak egy srác, aki mellesleg szép. A szépfiú pedig olyan valaki, aki elsősorban szép, lényét ez határozza meg. Mellesleg lehetnek értékei is, de ezek az értékek nem határozzák meg a személyiségét. Úgyhogy akkor most nyelvészkedjünk kicsit:
Nem szeretném, ha az a vád érne, hogy általánosítok, ezért szeretném jó előre tisztázni: a fiúk szépségének mértékét a csúnyafiútól a szépfiúig terjedő skálán lehet osztályozni. Én most ennek a skálának a két pontját szeretném szembeállítani egymással: a prototipikus szépfiút és a csúnyafiút. A csúnya fiúkkal és szép fiúkkal nem fogok foglalkozni; mert kívül esnek ezen a skálán, illetve tekintve, hogy ez egy rövid, szórakoztatónak szánt bejegyzés lesz, a két pont közötti átmeneteket sem fogom taglalni. Tudatában vagyok tehát, hogy ezen a két típuson kívül más is létezik; mindössze szempontokat szeretnék adni lányoknak a partnerkereséshez.
Most elsősorban a szexuális készségeket szeretném taglalni. Általánosan elfogadott nézet, hogy a szépfiúk sok nőt megkapnak, ebből adódóan nyilván többet tudnak arról, hogy kell egy nőt kielégíteni. Nos, ez egyáltalán nem igaz. A férfinál elsősorban minden az egóról szól, a szex is. A szépfiú esetében az egót magasfényű viasszal lepolírozó mozzanat az, hogy mikor megkapja az adott heti punciadagját, olyankor ő csak ismét bebizonyítja magának, hogy ő micsoda macsó. Valami ilyesmi járhat a fejében: "Na tessék, ma este is akadt egy punci nekem, mert ilyen vonzó vagyok. Nekem mindig lesz kit megdugni, nem kell ezen aggódni. Király vagyok és nekem ez mindig jár." Pont a legkevésbé sem érdekli, hogy neked mennyire jó; abban a pillanatban bizonyosodik meg róla, hogy a világ rendje a helyén van, mikor a makkja áthaladt a szeméremnyílásodon. Emiatt néha még azzal sem foglalkozik mélyebben, hogy hogyan lehet jobb neki, viszonylag gyorsan elmegy. És valószínűleg te sem gondolod végig, hogy a srác nem teljesített annyira jól, mert majd összepisiled magad attól, hogy milyen szép. Durvább esetben pedig ezek a srácok azt sem tudják, mire jó a csikló, nyalásban bénák, de ők azok, akik elvárják, hogy leszopd őket. Egyszer megkérdeztem egy ilyen sráctól, hogy "Nem mondták még, hogy durva vagy?" A válasz az volt: "De, nekem szokták mondani, hogy fáj." És vállat vont. Ennyi. Minden héten mással, és egyiktől sem kérdezzük meg, mi a jó neki; ez a szépfiú.
A csúnyafiú viszont nem nagyon tudja az egóját azzal a gondolattal etetni, hogy de jó, mennyi punci áll neki rendelkezésre. Mert senki nem akar elmenni vele a két szép szeméért! Neki már akkor meggyűlik a baja a csajozással, mikor megszólít egy lányt. Ezenfelül az ismerkedési szakaszban muszáj értékeket felmutatnia, hogy valamit akarj tőle, ezért az évek alatt dolgozott a személyiségén is: a csúnya fiúkban általában van spiritusz, vagy előbb-utóbb szereznek. És amikor végre megkapnak valakit, ők is szeretnék istenkirálynak érezni magukat. Ezt úgy tudják elérni, hogy először is felteszik a kérdést: hogy lehet jobb a partneremnek? "Mondd el, mit szeretsz." Ha alkalma van rá, kísérletezik. Kényeztet. És mikor a tested beleolvad a karjaiba, minden tagod reszket, ujjbegyeid mohón tapogatózva keresik a testének minden egyes négyzetcentiméterét, és a mámortól ívbe hajlik a hátad, akkor ő is részesül az ebben az esetben tökéletesen megérdemelt gondolatban, hogy "Úristen, de király vagyok." És valóban az is.
És ez általában be is jön: magam és a barátnők tapasztalataiból kiindulva általánosan elmondható, hogy minél szebb volt egy fiú, és ezzel együtt minél inkább szépfiú-attitűdöket tanúsított, annál rosszabb volt az ágyban, és minél csúnyább volt a srác, annál jobban teljesített.
Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szépség és a csúnyaság is relatív. A csúnyaság - csakúgy, mint a szépség - elsősorban a környezetünk által bennünk kialakított érzés, és az ennek megfelelő viselkedés kombinációja. Számomra a szépség nem több, mint a gyönyörködés drogja, és igazság szerint másra nem is nagyon jó. Önmagában a szépség egy meglehetősen haszontalan dolog.
Ezentúl persze bárki lehet hülye az ágyon kívül, ez önmagában nem garantál semmit. Nem tündérmesében élünk, nem arról beszélek most, hogy ők hogy szeretnek egy párkapcsolatban. Nagyon örülünk, ha valaki megtalálta a privát tündérmeséjét, de addig is, érezzük magunkat jól, és ahhoz elsősorban sok jó embert kell találni.
Úgyhogy szépfiúk, vegyetek vissza az arcotokból, csúnya fiúk, legyetek büszkén csúnyafiúk! Csináljatok #nofilter szelfiket, fejlesszétek tovább önmagatokat, mert jó az irány! És lányok, néha gondolkozzatok el azon, hogy most tényleg kell-e az a nagymenő csillogó szemű izmos srác, amelyik olyan hanyag eleganciával fújja ki a cigifüstöt, vagy inkább csak szeretnétek jól érezni magatokat.
Ha érdekesnek találtad a posztot, szólj hozzá, lájkold, oszd, vagy lájkolj Facebookon!
Köszönöm a figyelmet.
