Mennyből aláhulló angyal lelkem
roppanva koppant a macskaköveken.
A Váci utcában, a Zara és az Anna café között,
ahol a púpos néni apróért könyörög,
ott pattant a lelkem ezer darabra,
s az ütközéstől lélegzet-akadva
bámultam az égre kiguvadt szemekkel,
küszködve az egyre fogyó másodpercekkel.
Segítségemre egy szép, kékszemű mentős sietett.
"Semmi baj, kis hölgy. Lélegezz mélyeket.
Túléled. Tudom, láttam már ilyet sokat."
De oldalra sandítva megláttam a szilánkokat.
Mert szilánkos törést szenvedett az én lelkem.
Mentősöm sietve eltakarta a szemem,
ne lássam a szörnyű sebesülést, de késő:
nem hittem már, hogy önvalóm menthető.
Magamat kilehelve testemből, felkeltem.
És otthagytam neki az összetört lelkem.
Lényegét elhagyta földi porhüvelyem,
szétszóródva a szürke macskaköveken,
a Váci utcában, a Zara és az Anna café között,
ahol a púpos néni apróért könyörög.
Azóta kísértek itt.
Ha kellek, megtalálsz a Vörösmarty téren.
Ingyen ölelést osztok a szökőkút tövében.
ahol a púpos néni apróért könyörög,
ott pattant a lelkem ezer darabra,
s az ütközéstől lélegzet-akadva
bámultam az égre kiguvadt szemekkel,
küszködve az egyre fogyó másodpercekkel.
Segítségemre egy szép, kékszemű mentős sietett.
"Semmi baj, kis hölgy. Lélegezz mélyeket.
Túléled. Tudom, láttam már ilyet sokat."
De oldalra sandítva megláttam a szilánkokat.
Mert szilánkos törést szenvedett az én lelkem.
Mentősöm sietve eltakarta a szemem,
ne lássam a szörnyű sebesülést, de késő:
nem hittem már, hogy önvalóm menthető.
Magamat kilehelve testemből, felkeltem.
És otthagytam neki az összetört lelkem.
Lényegét elhagyta földi porhüvelyem,
szétszóródva a szürke macskaköveken,
a Váci utcában, a Zara és az Anna café között,
ahol a púpos néni apróért könyörög.
Azóta kísértek itt.
Ha kellek, megtalálsz a Vörösmarty téren.
Ingyen ölelést osztok a szökőkút tövében.
