Embert próbáló volt a múlt hét a feministák számára. Elhangzottak bizonyos mondatok, rájuk adott reakcióként pedig felháborodás, fröcsögés és következmények, amelyeket további felháborodás követett, annak minden kellékével: ordenáré kommentfolyammal, tüntetéssel és szerződésbontásokkal. Ezt a hajcihőt nézni is borzasztó. Álljunk már meg egy percre, hagyjuk abba a hisztit, és lépjünk hátra pár lépést! Nézzük meg egy kicsit objektívebben - amennyire lehet - hogy mi is történt.
Nem akarok belemenni a női emancipáció témába, mert se vége, se hossza. Tény, hogy a nőkkel kapcsolatos intézkedésekben Magyarország finoman szólva nem teljesít jól (höhö). Nem vagyunk egy Svédország, na. Az is tény, hogy nem ártana megszemlélni a működését olyan országoknak, ahol a nők egyenjogúsága megvalósul, és inspirálódni belőlük. Meg az is tény, hogy ezeket a rendszereket nem tudjuk egy az egyben átemelni, akárcsak a bolognai rendszert. És az is tény, hogy óriási sötétség van itthon a fejekben a nők diszkriminációját, a nemi erőszakot, és a családon belüli erőszakot illetően. Továbbá az is tény, hogy oldalakon keresztül tudnám ezeket a dolgokat magyarázni, világmegváltó intelligens eszmefuttatásokat folytatni róla, de már előre fáradt vagyok tőle, mert valahányszor megpróbál az ember kicsit tanítani, mintha a falnak beszélne. Egyszerűen azt érzem, kár a gőzért. Aki hozzászól a kérdéshez, tökéletesen inkompetens, mind a sajtónyilatkozatokban, a cikkekben, és a kommentekben is emeletes marhaságokat lehet olvasni. Mindenki azt hiszi, ő tudja a tutit. Csak a hisztike van. Mintha egy gimnáziumi alsó osztály ölné egymást.
Szóval most hagyom is az egész feminizmust a francba. Ha kivesszük a történetből a nőket, mi marad? Sajnos akkor is egy szomorú történet bontakozik ki. Ezzel kapcsolatban pedig csak pár apró megállapítást és ehhez kapcsolódó kérdést tennék fel. Technikailag mi is történt? Egy énekes mondott valamit, amit a szponzora erősen kifogásolhatónak tartott. A szponzor válaszul felbontotta a szerződést. Elég egyszerű történet, gyakran megesik. Ez egy marketing döntés volt, semmi egyéb. A cég dolga. És erre mi történt? A kormány tiltakozásul a döntés ellen elkezdett szerződéseket bontani az adott céggel. Mi köze van a kormánynak egy telekommunikációs cég és egy énekes közti szerződésbontáshoz? A kormánynak tudtommal kormányoznia kellene, nem tüntetni, olyat a polgárok szoktak. A kormány szeretne megvalósítani valamit, jelen esetben növelni a születésszámot. És ahelyett, hogy intézkedéseket tenne, inkább tiltakozik egy, az ideológiájával látszólag ellentétes döntés ellen. Állambácsi! Ugye tudsz róla, hogy neked nem kell semmi ellen tiltakozni? Te vagy az Állam! Te hozod a törtvényeket! Diktatúrát akarsz? Hát valósítsd meg, a szentségit! Vagy ha demokráciát akarsz, akkor valósítsd meg azt, de ne amiatt hisztikézzél, hogy más máshogy gondolja! Bizonyítsd be az igazad, hozd meg a döntéseidet és vidd őket véghez! Azt kéne csinálnod! Na, most büntetésből plusz házi feladatot kapsz, és gondold át, ahogy viselkedtél!
Amíg a kormányunk nem képes felnőni és felnőtt döntéseket hozni, addig az ország sem fog. Addig csak a hiszti lesz. Ha ezen túl tudnánk lenni, akkor lehetne beszélni olyan dolgokról, hogy női egyenjogúság, így viszont nem. Nekem az egyenjogúságomat ne hisztis tinédzserek tárgyalják meg egymás közt, köszönöm szépen! Ahogy semmi más, engem érintő kérdést se tárgyaljanak meg hozzá nem értő kontárok. Köszönöm a figyelmet.
Ha tetszett a poszt, oszd, vagy lájkolj Facebookon!
